Mi�rt ne h�vjunk tan�nak v�nasszonyt?

Egy �gyv�dnek sosem szabad megk�rdeznie a tan�t, ha nincs felk�sz�lve a v�laszra. Egy kis faluban zajl� perben az �gy�sz beh�vta els� tan�j�t, egy id�s nagymam�t. Odal�pett a tan�hoz �s megk�rdezte t�le:
- Tak�cs n�ni, ismer engem?
Mire a h�lgy:
- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod �ta ismerlek, �s mondhatom, ki�br�ndultam bel�led. Hazudsz, csalod a feles�gedet, befoly�solod az embereket, r�galmazod �ket a h�tuk m�g�tt. Nagy embernek hiszed magad, mik�zben annyi eszed sincs, mint egy utcasepr�nek. Igen, persze hogy ismerlek.
Az �gy�sznek t�tva maradt a sz�ja, azt sem tudta, k�pj�n vagy nyeljen. N�mi gondolkod�s ut�n a terem m�sik v�g�be mutatott �s megk�rdezte:
- Tak�cs n�ni, ismeri a v�d��gyv�det?
- H�t persze. A v�d��gyv�det is gyerekkora �ta ismerem. Gyenge jellem, italos term�szet�, senkivel sem tud norm�lis kapcsolatot teremteni �s mint �gyv�d, egyike a legrosszabbaknak az orsz�gban. Hogy el ne felejtsem, � is csalja a feles�g�t m�ghozz� h�rom n�vel, az egyik a maga feles�ge, �gy�sz �r... Igen, ismerem.
A v�d��gyv�d sokkot kapott. Erre a b�r� mag�hoz k�rte az �gy�szt �s az �gyv�det, �s nagyon halkan �gy sz�lt hozz�juk:
- Ha b�rmelyik�k megk�rdezi a h�lgyt�l, hogy ismer-e engem, esk�sz�m, hogy b�rt�nben fog megrohadni.